Kellemetlen

2010.07.30. 08:28

Nincs nagy kedvem, ahhoz hogy irjak az otthoniaknak, és már a gondolata sem kellemes hogy mindent el kell mesélnem, miután hazaértezek. Ez a táborok után is nehézségeket szokott okozni. Nem szeretek mesélni [magamról], azt hiszem ez irigység, de ez van. Ha már ott tartok, hogy el kell mesélni, hogy mégis mi történt, akkor úgy rendezem, hogy egynél többször ne kelljen előadnom a mondókámat. [most figyeljen, aki akar, mert többször nem mondom el; kipróbáltam, nem jött be, besértődött anyám, mondván hogy nem volt túl kedves húzás] Ja meg a nagynénémnek [amelyik nem szeret ajándékokat kitalálni, inkább pénzt ad, régebben ezt eléggé zokon vettem, most meg már csak a mennyiséget, változnak az idők, mindenki egyre kapzsibb, ahogy felnyilik a szeme] sincs kedvem élménybeszámolót produkálni, blog cimet meg nem adok meg, akárkinek, főleg nem ezét.

 Jah, igazából nem erről akartam irni, hanem ...

 Már kb. három napja fekszik a fogalmazás. Fekszik, mint egy hulla. Nem tudtam hozzáirni, mert volt egy beszélgetés, aminek pont ez volt a témája, és kissé nyersen [talán azért, mert nem tudok eléggé angolul, hogy még a stilusra is figyeljek, miközben a mondandómat probálom közérthetővé tenni] tálaltam az egészet, de meglehet, hogy magyarul is ilyen stilusban adtam volna elő. Abortusz. Nem személyes élmény, de valamilyen módon én is itt élek, ebben a világban, szóval elért. Gyilkosság, akárki akármit mond. Persze nem mondhatnék olyan dologról véleményt, aminek minden aspektusát, körülményét nem ismerem. Talán csak egy fajta van, ahol megértem a leendő anyát, de attól még amit tett rossz, nagyon rossz: az, amikor megerőszakolják szegény leányzót, nos ekkor nem valószinű, hogy az emberlánya fel szeretné nevelni, vagy akár csak megszülni az erőszaktevőjének a gyerekét [bár az már az övé is]. Van egy másik, amikor nem tudom megitélni, hogy mégis mi a helyes, amikor az anya élete veszélyben van a megszületendő gyermek miatt, necces. Persze van, aki már eddig el se jutott, mert félredobta ezt a szövegcsét, de ha mégis, akkor most jön a felháborodás és a kérdés, mégis mikortól gyerek a gyerek, meg hogy az nem is érez, ha még sejt méretű. Véleményem szerint az élet, már akkortól élet, és igy a gyermek is gyermek, mikor a pete- és a himivarsejt egyesül.

 De valójában ezektől eltekintve miért kell esemény utáni tabletta, meg hasonló vackok? A gyereknek esélye sincsen, hogy megszülessen, nem szólhat bele, pedig az övé is egy test lesz valamikor, akárcsak a [leendő] anyáé, aki a saját testének és individuumának védelmében teszi mindezt. De, ha nem lett volna sex, akkor nem lenne probléma. Röviden szólva nem birták ki [mind a ketten], hogy olyan helyzetbe kerüljenek, amikor egy gyermek már áldásnak minősülne, és nem egy kellemetlen valaminek. Persze most jöhetnek a vádak, hogy igy meg ugy, ez meg mit szovegel, es jönnének a személyesekedések. De a gáz, sztem már az, hogy ez mindenkinek természetes fiatal kortól, mert szerintem nem természetes [nem maga az aktus nem természetes, hanem a nem megfelelő kor]. És valamilyen szinten én is elfogadom, nem természetesnek, hanem megszokottnak, mert azon filózom, hogy ezek már voltak-e együtt, és biztosra veszem, hogy igen, meg a hires emberekre is igy nézek néha és őket is elragadják az előitéleteim [bár nagyon valószinűek, mivel ez a norma-napság]. Meg aztán az ismerőseimről kiderülnek ezek a kellemetlen hiresztelesek, tenyek.

Aztán majd szégyellhetem magam, ha mindezek megváltoznak életem során. Kellemetlen. A szó elszáll, az irás megmarad.

 

Utólag bocsánatot kérek mindazoktól, akiket esetlegesen és valósan megbántottam; nem mondom, hogy nem akartam, mert akkor mindezt nem irtam volna le, de ez az en velemenyem és mint olyan nem kell vele egyetérteni. Sajnálom, de mint mondtam ez a kavargó gondolataim gyűjtőhelye.

A bejegyzés trackback címe:

https://thesecretlifeofyorkketchikan.blog.hu/api/trackback/id/tr292186434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása