Milyen az, ha nem akarsz visszamenni a régi sulid tanévzáró Te Deum-jára? 

Talán csak a félelem és a tudat, hogy kényelmetlen lesz a sok kérdés. És nem szeretem a sok kérdést. Kifejezetten nem. 

A mai nap pedig már így is elég tökéletes volt. Életemben először voltam utcazenélni. És atomkirály volt. 

Tenor szaxofon meg free jazz. Yeah. Azt hiszem ez most nagyon fasza volt. És most talált először a felkelő nap a háztetők felett kedves városomban ... random ismeretlen ismerősöknek játszva... speechless 

minden másra ott a MasterCard. 

Azt hiszem meg kellene fogadnom a következő tanácsot:  [do as you wish .... but be a man! - nem nem ez volt ...]

Legyen bármilyen munkád, de legyél rá büszke!!!

------ 

két héttel később:

Mégiscsak elmentem a Te Deumra, és nem volt ciki.  [ahh megvan az eredeti idézet]

szval ezzel a mentalitással nem volt tré. És az a legfurcsább, hogy egyáltalán nem ciki, sőt nagyon is menő melóm van, egyszerűen csak nem szeretek róla beszélni, mert nem érthető egyből és én se mondhatok róla sokat ..... ja ennyi 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.