Azt hiszem ez az őszi szünet is elszállt, de legalább most az eleje elég jó volt.

Voltam Erdélyben, Bihari-hg., Pádis-fennsík. Azért emlékezetes nekem ez a hely, mert itt voltam először Erdélyben [persze, most lehet vitatkozni, hogy földrajzilag nem tartozik oda, de az érzés, a táj teljesen ugyanaz]. Egyszerűen borzasztó jó volt visszatérni az öt évvel ezelőtti tájakra. Amint megérkeztem a kései utánpótlás csapattal, kiszálltam, felvettem a bakancsomat és egyből a hegyek felé iramodtam. A naplementét épphogy elértem egy fenyőfa tetejéről. 

És megint a szabadság érzete. A kirándulások alatt mindig legelöl mentem, mintha csak magam lennék, és ha megálltunk rögvest a hegyoldalnak felfelé mentem [mint egy megvadult gyermek, hja asszem ez a legjobb jelző, csak annyi volt a különbség, hogy már nem szóltak rám, hogy merre kódorgok…]. Addig másztam, amíg már nem volt hová magasabbra menni. Szóval elvoltam. Amikor lehetett külön útra indultam, ha nem akkor meg szerveztem külön túrát. Pótoltam a másfél nap lemaradást, részleg. Amikor mentünk hazafelé ugyanolyan rosszérzés kerített hatalmába, mint Kanadánál, egyre távolodtunk, egyre ergyább hangulat. Azt hiszem, azokon a helyeken, ahol távozásunk után fáj a szívünk, ott mindenképpen ottmarad egy darabka a szívünkből, mindörökre. Nincs ez máshogy Erdéllyel sem, részemről.

Itt is kerestem a szabadságot, és megtaláltam valamelyest, órákig. Talán erről szól az élet, azért utazunk, hogy mindenhol egy darabka szabadságot találjunk a nagy egészből. Meglehet.

* 

Veszélyes dolog ismerős blogját olvasni, főleg ha kavargó érzettel viseltetek az illető iránt. Mindennap várni, de legalábbis nézni, hogy nem írt-e már [merthogy rendszeres író, nem úgy, mint én], és így rosszabb, mert eleddig sose tudtam, csak nagy vonalakban, hogy mi van vele, de most így mindig tudom, napról napra, feladatról feladatra, hogy s mint megy sora külföldön. Érdekes, de egyben veszélyes, persze leszarom, hogy esetleg nem kellene, mivel mi bajom lehet egy blogból, semmi, túl önérzetes egyén ehhez… 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.