Hát már megint rég írtam… de hát ez van. Lehetne ellene tenni. Ja, gondolom kellene írni valamit erről az évről, mert hát ez így szokás, a politikusok évértékelő beszédeket mondanak, az emberek filmes listákat írogatnak. Pff. Én inkább az egyik barátom ötletétől felbuzdulva összeszámoltam, hogy idén hány napot voltam külföldön. 82 lett ez a szám. Azt hiszem, hogy nem igazán panaszkodhatok, júniustól kezdve minden hónapban [november kicsit kilóg] voltam valamennyit [általában egy hetet, leszámítva a nyáron eltöltött két hónapomat …] külföldön. Ja, azért ez nem rossz. Sőt, ezzel azért eléggé kielégítettem az utazás iránti szeretetemet és passziómat.

Most, így az év végén/elején Rotterdamban voltam, Taize-i találkozón. Borzasztóan jó volt. Olyan emberekkel találkoztam és ismertem meg, akikkel bármikor el tudnék tölteni még pár hetet.

Ilyenkor az zavar, hogy nem tudom, hogy amit érzek az valós, vagy csak kitalálom, vagy csak túl gyáva vagyok ahhoz, hogy beismerjem magamnak, hogy igen tényleg szeretem. Nos, azt nyugodtan kimondhatom, hogy szeretni szeretem, de ami ezen túl van az már transzcendens… Sokszor volt már ez így, de nem ennyire. Szeretném, ha itt lenne, ha megint mindennap találkozhatnék vele a reggeli imák alatt és utána odamehetnék hozzá dumálni, hogy láthassam a mosolyát. najó, ez már gáz [azt hiszem a gyávaság vádpontot kimerítettem] Miért mindig a nálamnál idősebbek jönnek be, ők azok akik megfognak szellemi szinten?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.