Mostanság, egyik testnevelés óra alatt történt a következő eset [azért alatta, mert otthon hagytam a cuccomat, de ez most mellékes]: Kint rámoltunk néhány vasszerkezetdarabot, amikor megkérdezte az osztálytársam, hogy elárulnám-e neki, hogy mi történt kinn Kanadában. Kérdezem tőle, hogy miért? Mert, hogy amióta visszajöttem sokkal kevésbé vagyok vidám, meg örökmozgó, meg életkedvvel teli. És mennyire igaza van, bár magam sose gondoltam volna arra, hogy mindezt a kint létemre vezessem vissza, pedig megtehettem volna. És azt hiszem, hogy tudom mi az, ami nagyon zavar, ami kint megvolt, de itthon már nem: a viszonylagos szabadság érzete. Igen a szabadságé, a viszonylagosé, azért viszonylagos, mert azért nem lehetett mindent megcsinálni, ami eszembe jutott, de azért elég sok mindent pedig igen. Hozzászoktam, hogy akkor és oda megyek, ahová szeretnék, és erről nem kell senkit megkérdeznem. Ha kedvem támadt egy esti másfél órás sétára, akkor fogtam magamat, esetleg beszóltam a haveromnak, hogy mi a helyzet, aztán mentem és senki sem mondta, hogy ne menj, mert már késő van, meg hogy holnapra leckéd van még. Nem. Akkor szálltam buszra és mentem moziba, amikor akartam és azt néztem meg, amihez csak kedvem volt. Úgy látszik, hogy veszélyes az ilyenfajta féktelen szabadság, mivel itthon már korántsem találkoztam ilyen fokú engedékenységgel és azt hiszem a konfliktusaim 90 százaléka ebből a forrásból eredt/ered. Nem fűlik a fogam, ahhoz hogy minden programomat a szüleim orrára kössek, ennek persze ők nem örülnek, de mivel én ehhez szoktam hozzá két hónapon keresztül, elég nehéz visszaszoknom. És mivel nem mondom el nekik, hogy mit tervezek, és így sokszor nem is engednek el, mikor nagy nehezen eléjük tárom az ötleteimet. Felettébb kellemetlen. De nem csak, hogy kellemetlen, de az el nem fogadott programok elmaradása igencsak könnyen ki tud borítani, ahogy nem egy eset mutatja. Szóval a szabadság veszélyes dolog, ha utána visszakerül a börtönbe, mikor az a börtön valójában nem is az [elméletileg].

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.