Noh, remek. itt ücsörgök már mióta, pont mint egy idióta. Ja, igen ez nem is áll túl messze az igazságtól, ahelyett hogy a szóbelikre készülnék kedvenc [nemrég avanzsálódott azzá] sorozatom harmadik évadjának letöltődésére várok… no comment.

Igazából már úgy két napja nekiálltam írni, csak papíralapra, kint a kertben lámpafénynél, nagyon romi, mondhatnám, kedvenc zeném robogott a fülemben [Adele – set fire to the rain] , szóval jó volt.

Hmm ezalatt a több mint két hónap alatt [majdnem három] sok minden történt. Azt hiszem elérkezett a dolgok naposabb, párosabb oldala. Habár az érettségijeim nem sikerültek olyan jól, mármint az írásbelik, azért én még remélek. Mert most megmarad a hit, a remény és a szeretet. Ja, ott figyel köztük a remény is.

Holnap lesz a bérmálkozásom, furán néz ki leírva. Egyik barátosném igencsak berágott, mikor megtudta, hogy lesz és én meg se hívtam. Nos, konkrétan senkit se hívtam meg, nem is gondoltam rá hogy még én is meghívjak valaki[ke]t a nagycsaládon kívül. pff.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.