Háhh, és emlékszik. Márint a word, hogy mi volt az utoljára használt betűkészlet, mikor is? nem tudom, de nem is érdekel oly nagyon.

Egyszer valahol, valaki, vagy egy kérdőív, nem is tudom mi, de az a lényeg, hogy megkérdezte, hogy mit gondolok: lehet hogy 20 éven belül mindenki angolul fog beszélni, Magyarországon? És akkor rávágtam, hogy nem, persze, hogy nem. És ez ma sem változott, a teljes lakosság biztos, hogy nem fog, de egy réteg lehet, az értelmiség, a diákság, életük egy részében bizonyosan. Igazából csak magamat vettem alapul. Többet írok az angol blogomba, és könnyebben, mint ide. És máshol is. Két napja voltam egy gyűlésen, ahol tagnak jelentkeztem egy nemzetközi szervezetbe, és mivel volt egy külföldi tag is, ezért majd’ minden angolul ment. És a végén a külföldi csajnak megköszöntem, hogy ott volt, mert ha mindezt magyarul kellett volna elmondanom, amiket kérdeztek, akkor nagy bajban lettem volna, mármint a szervezetnek is van egy bizonyos szaknyelve, ami kb. mind angolul van. Szóval sokkal egyszerűbb volt magamat kifejeznem tisztán angolul. És ez valamilyen szinten elgondolkodtató. Nem tudom, hogy ez jó, vagy rossz, de nálam az angolnak elég nagy szerepe jut az életemben, és még nem is járok angol szakra. Egyszerűen van rengeteg olyan barátom, akikkel csak így értek szót, és ezt bárki megtehetné a tankörből, pl. rajzon, ahol együtt vagyunk a nemzetközi diákokkal, de nem nagyon teszik meg, mivel nincs tapasztalatuk és önbizalmuk, szerintem, már ha van nyelvtudásuk alapból. who knows? not me. Szóval érdekes szituáció.

-csillag-

Aztán van egy ház az utcánkban, ahol az egyik kertből marhára kilógtak egy kopáran maradt bokornak a vesszői, amik többször is majdnem kiverték a szememet, szóval iszonytatóan idegesítőek, és ki se lehet őket kerülni, mivel pont ott van egy lámpaoszlop is, ami beszorítja a közlekedőt.

És mikor már betelt a pohár egy szép sötét délutánon becsengettem, hogy kegyeskedjék már levágni, merthát nagyon zavaró. Erre ennyit válaszolt a fickó, hogy ’Hát, a kertész már idén valószínűleg már nem jön, de ha mégis akkor szólok neki.’ Erre mondtam, hogy akár én is szívesen levágom. Aztán továbbáltam. Otthon megkérdeztem szüleimet, hogy milyen ember az, aki egy metszőollót sem képes kb tízszer összecsattintani a maga erejéből. – Gazdag. Nos valóban, meg töketlen, szerintem.

Aztán egy nap jövök hazafelé és meresztem a szememet, hogy: na neee. Valaki levágta? Esetleg a faterom, mert hát őt is roppantmód bosszantotta .... de nem. Olybá tűnik, hogy a mi emberünkhöz kijött a kertész, vagy a fickó észbekapott, hogy hopplá, ezt én is meg tudom tenni, majd ha nem esik annyira ;)

Ennyit erről ......

- csillag - 

Erről a képről meg csak annyit, hogy tavaly újév környékén készült. És valahogy akkor, ott megnyugtatott ez a köd meg a hideg. De most csak nyomottá teszik a kedvem a kopár fák, a pénteki hullafáradt és az a  kiüresedett érzés, hogy már nincs benned semmi, csak bedőlsz az ágyba, mert már semmi másnak nincs értelme. Hogy ha elbukod sorra a tárgyaidat, akkor megkérdezed, hogy mégis mi a francot keresel itt. De nem tudod a választ, csak csinálod, mert nem tudsz mást tenni. Igen, még valahol van egy képed arról, hogy miért is kezdted, de a folyamatos elbukások csak szarabbá teszik a helyzetet. És, ha valami mégis sikerül és nem is akárhogy, akkor csak ideig óráig tart , mert utána már szart se ér a többivel összehasonlítva, csak az számít hogy elbasztad és kész. majd jövőre, majd a következő félévben. csak ilyenkor már senkinek nincs kedve semmihez. Elhibáztad és kész, mert lövésem sem volt, hogy mi a szart kell itt majd konkrétan csinálni. Hogy állandó számolgatás és kb 10% művészet, érzelem és gondolatátadás. Azok a tárgyak mellesleg jók is lettek. De a többi, hol vannak azok? sehol, a a süllyesztőben. a kép meg a lényeg, Rotterdam. Most meg Berlin lesz. Intézni is kellene, hogy a plusz egy-egy napot hol és hogy vészeljem át. Azt hiszem meg se érdemlem, de mennem kell, mert már tavaly óta, abban a pillanatban, hogy megtudtam hol lesz, tudtam hogy én nekem is ott kell lennem. Szóval, hogy is állunk: Zene, művészet, rajz, utazás, világlátás, írás, olvasás, gyönyörű vidékek magas és kemény hegyek, szurdokok, lavinák vs építész kar? hogy is fog ez a kettő összejönni és hogy van bármi kapcsolatuk egymással, halvány sejtelmem talán van .... de sok nincs. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.