Hmm. Azt hiszem ezekkel a dolgokkal akkor is szembe kell néznem, ha nem szeretnék. Már azt se tudom, hogy mikor írtam utoljára és miről, hogy mit írtam le és mit nem, valószínűleg semmi érdemlegeset nem sikerült megosztanom, de legalább valamit odavetettem. Azt hiszem egy kicsit a padlón vagyok, vagy éppen valamiféle szépítgetés nélkül leszarom, hog ymi van és valami valahol rohadtul elbaszódott. A szemem is csukva van, talán a könnyek azok, amikore már gondolni se merek.

Először is a jelentkezés. Megtörtént. Jelentkeztem több helyre is, de mindenhol ugyanarra a szakra, építész, osztatlan nappali képzés. Azt hiszem, hogy ez az álmom, az hogy menő építész lesgyek, olyan akinek a nevét ismerik és jönnek az emberek, hogy megnézzék, hogy ez a barom már megint milyen agyszüleménnyel állt elő. Igen, -csakhogy az odavezető út irgalmatlanul rögös, nem elég hogy még el se értem az útelágazáshoz, már döntenem kellett. Pedig meglehet, hogy nem is ez az amit választanom kellett volna, de azt hiszem, hogy ha nem próáblom ki, akkor soha az életben nem tudnám meg, hogy helyesen döntöttem-e, legfeljebb rájövök, hogy nem. De azért nem így állok neki a dolognak, szeretnék az lenni, csak a kitartásom szakaszosan idomul a témához. Sok a feladat és kevés vagyok én ehhez, talán segítséget kellene kérnem. De a bpszkeség nagy úr, bár korántsem akkora, mint az akitől segítséget kellene kérnem.

Másodsorban jópár osztálytársam. Egyszerűen kezdenek módszeresen és egyszerre infantilisen kikészíteni, utánoznak, visszamondják többszázszor az elhibázott mondataimat,bármit mondok, azt kifacsarják. Egyszerűen el vagyok keseredve ettől az erőnfelüli fájdalomtól, amit ezek az alattomos és főként értelmetlen támadások bennem okoznak. Nem tudom megindokolni, hogy miért most és egyáltalán miért fordultak ellenem. Mert azért megjegyezném, hogy a kis pitiáner lófasz kéréseikkel még mindig hozzám fordulnak. A legszomorúbb a helyzetben, hogy nem tudom miért csinálják, mi fáj nekik, vagy mit irigyelnek.

Aztán valahogy kezdek elhatárolódni tőlük, már azon gondolkozok magamban, hogy szerintem marhára le fogom szarni az osztálytalálkozót [mármint, ami majd az eljövendőkben fog bekövetkezni] Kicsit túl előregondolkom. Egyik este még a ballagási beszédemet [mi ez az első személy? rohadtul nem az enyém, hanem az osztályé] is megírtam, kissé ironikusra és bírálóra sikeredett. Visszakanyarodva a felsőoktatáshoz, szeretnék valamikor [valójában az egész egyetemet szeretném] külföldön tanulni, de nem Erasmussal, féléven, legjobb esetben is egy éven keresztül, hanem ott elvégezni a tanulmányaimat. Csak az a baj, hogy mindez rohadt sok pénz és mi van, ha nem jön be? Így hát marad az itthon, legalábbis a kezdő években, aztán ha jól megy, ha nagyon jól megy, akkor van rá esély hogy mehessek ki tanulni.

Ráadásnak itt van még egy komoly téma, probléma, felvetés. Legegyszerűbben megfogalmazva így szólna a kérdés: kell-e barátnő? Nos, először is tekintsünk el attól a reflex-szerű választól, hogy naná. Valamiért megkérdeztem az egyik ismerősömet, aki nem rég vált párossá, hogy megéri-e járni valakivel. Amikor felidéztem magamban, hogy korábban mi vitt rá arra, hogy egyáltalán megfogalmazódjék bennem ez a kérdés, akkor csak az az egyetlen bugyuta érvem maradt, hogy sok idő. De tényleg, nem elég, hogy most sem áll rendelkezésemre a megfelelő időmennyiség, mivel képtelen vagyok beosztani az időmet rendesen [most is ezzel a vacakkal bajlódom, ahelyett hogy megírnám a házimat, és készülnék a holnapi dolgozatra]. Áhh mindegy. Valahogy sose sikerül normálisan választanom. Azt hiszem [ne ámítsd magad, pontosan tudod, napra pontosan], hogy három évvel fiatalabb nálam [ez nem lenne gáz, ha én magam se lennék oly fiatal, de mégiscsak így van] kellemetlen [már hogy lenne kellemetlen, elbűvölő teremtés. Valahogy sose ismertem a lányokat annyira, hogy ne csak a külsejük fogjon meg. Meg különben is. Sose tudom, hogy most valójában szerelmes vagyok-e vagy sem. Mert azt tudom, hogy nem vagyok őrülten szerelmes belé, de tudom hogy nagyon tetszik és ezermillió programra hívnám el, csak hogy vele lehessek, még egy hülye bálra is elmentem, mert reméltem, hogy ott lesz [szerencsére ott volt] de annyira nem kaptam semmiféle visszajelzést, a bájosan ironikus mosolyokon kívül, hogy nem is tudom mit gondoljak. Azon kívül még a másik dolog, ami eszembe jutott, mint ellenérv, hogy nem akarok senkit megbántani, nem akarom, hogy majd összetört szívvel és irányomban utálatos érzésekkel élve szakadjon vége a dolognak. De azt se szeretném, ha mindez velem történne meg. Elképzelhetőnek tartom, hogy ezen nehézségeim az iskolám jellegéből adódóak, márminthogy csak gonoszabbnál gonoszabb és lustáb ifjak járnak ide. Valahogy mindig [legalábbis az eddigi esetek alapján] a nálam idősebb hölgyeket találtam vonzónak és sose a saját korosztálybelimeket. Most történt meg először, hogy egy fiatalabban láttam meg ugyanazt a szépséget és intelligenciát. De valahogy van egy olyan rossz érzésem, mintha ez nem volna helyes, három évvel fiatalabb, az én koromban, nem akkor amikor az ember huszonéves és akkor fiatalabb az ember párja [honnan tudod hogy ő az igazi párja? sehonnan, még ő se tudja] Azt hiszem legjobb lenne beszélni vele, de hihetlenül gyáva vagyok és félős ilyen téren, mi sem jobb példa erre ezen blog léte: ahelyett hogy megpróbálnám megbeszélni ezt valakivel leírom, de véleményem szerint sokkal jobban bejött, mint ha húsvér emberek előtt kellene szégyenkeznem és a titkaimat kiteregetnem. Senki se tudja, hogy Ez létezik, egyelőre [bár azt hiszem még sokáig nem is tervezem megosztani] inkább írkálok a mindennapjaimról majd’ napi rendszerességel angolul. Botrányos, de így van, sokszor többet beszélek magamhoz angolul, mint magyarul, ezért döntöttem, hát így.  [az ígérgetéseknek mindig rossz végük van]

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.