Igen? Erre jól ki lehet bogozni a gondolatokat? Nos, ha igen akkor egy próbát megér [amúgy egy számról van szó – Paul Kalkbrenner – Aaron. És tényleg. Amióta nem írtam azóta igen sok minden történt. Döntések sora. Hová felvételizzek, na jó ezt még valójában nem adtam még be, de tudom, hogy mi az az egyetlen hely ahová felvételizni fogok, vagy méginkább, hogy hová akarok bekerülni. Ahogy végignézek az életemen, minden egyes alkalommal szimplán kétesélyesek voltak a dolgaim, vagy sikerül vagy nem, harmadik lehetőség nem volt. És valahogy mindig sikerültek, talán a szükség volt a motiváló erő, vagy az hogy nem volt más ötletem. Mert most sincs más ötletem, mert egyáltalán nem tudom, hogy máshol mit kínálnak, a többi dologgal mit lehet kezdeni, halvány lila gőzöm sincs – ahogy mondani szokás. Mert hát a kedves anyaintézményünknek esze ágában sem volt, hogy valami értelmes eligazítást tartson, vagy legalábbis szóljon, hogy akit érdekel az nagyon gyorsan húzzon el az Educatio kiállításra, most – így az utolsó pillanatokban , kb fél órára bementem – és abban a fél órában is olyan információkat tudtam összekaparni, amik befolyással lesznek az elkövetkezendő jópár évemre. Szomorú, hogy erre eleddig nem volt lehetőségem, mármint nem volt meg az információ.

 Megkérdeztem egy osztálytársamat, aki olyan komoly forma, akit komolyan lehet venni, no meg persze azt is amit mond, hogy van-e blogja, azt mondta, hogy nincs, mert az valamelyest olyan képmutatás vagy inkább olyan felvágás. Hát, igaza van, valamelyest. De nem nagyon izgat, ha fel akarnék vágni, akkor a Facebookra kiírnám a sikereimet, de azokat pont nem szoktam kiírni, akit érdekel, az tudja, akit nem, hát az meg nem.

Azt hiszem, kijelenthetem hogy most kezdem komolyan venni az életet, mármint amennyire ez magamtól eredőnek vehető, inkább emiatt azt mondom, hogy érzem a vesztem. Az érettségi, persze mindenki azt mondja, hogy vannak az egyetemen sokkal nehezebb és több felkészülést igénylő zh-k de akkor is. Én még nem csináltam ilyet, szóval nem hiszem, hogy az a sokmindenki más állásponton lett volna, az én helyzetemben, a sok bölcsességüket csak így utólagosan árasztják ki azon szerencsétlenekre, akik meghallgatják őket.

Ja és a post születéséről. Azt mondtam, hogy a laptop megjavulása után, és az office felszerencsétlenkedése után az első írásos dokumentum egy post lesz az elhanyagolt blogom számára. Lehet hogy itt is be kellene vezetnem a postaday2011 taget, mint motiváló cuccot. De akkor azt hiszem túlságosan elszemélyesedne a blogom, meg elmagánéletiesedne, azt meg ugyen nem szeretném [szeretnénk, nem, nem vagyok skizofrén, csak éljen az önmegszólítás ;]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.