Azt hiszem, hogy nem így vártam az újabb ihletre, az újabb témára, de nem lehet válogatni, ez van, akármilyen fájdalmas is. A csalódás abban, akiben a legkevésbé hitted volna. Nemhogy nem hitted, hanem nem szeretted volna, sőt nem is képzelted volna. Anyámban. Persze lehet, hogy nincs igazam, de logikusan végiggondolva azt, hogy mi rejtőzött a szavai mögött az olyan volt, mint egy tőrdöfés [akárcsak a történelemben, a hátország elárult].

Tehát ottalvás. Nincs is barátnőm [jelenleg leszarom], de nem is erről van szó. Van két lány az életemben, akik a legjobb barátaim, azok akik igaz barátaim, akikre minden szarban számíthatok, és ez megnyugtat. Szüleim az egyiket ismerik csak [azt is inkább csak felületesen, mint bármi egyébben], a másikat nem is. Most szerda, színház, nem akarnék hazamenni, mert messze van, másnap suli és közel lakik [a másik]. Ott aludnék, mert szüleik nincsenek is otthon, így meghirdették, hogy bárki mehet oda [jó móka], tesója is otthon van [egy öcsike]. És erre megkérdezem anyámat, hogy ott alhatok-e, erre ő egyből rávágta, hogy kurvára nem. Marha jó, és kérdezem, hogy pontosan miért is? [volt már egy korábbi hasonló eset, ugyanebben a kérdéskörben, és akkor is nemet mondtak >akkor a másik barátosnő<, érdekes, felettébb érdekes] Erre azt az elképesztő választ volt képes produkálni, hogy ’vigyázunk az erkölcsödre’. WTF? Mi van? Ezt meg mire mondta, esetleg arra akart csak éppen, hogy burkoltan utalni, hogy attól félnek, hogy ha odamegyek aludni, akkor majd jól megbaszom a leányzót [bocsánat a vulgáris szóhasználatért, de ez kissé felkavart]? Mert, ha igen, akkor ez messzemenő problémákat vet fel. Példának okáért, hogy akkor egyáltalán bíznak is ők bennem?

Kicsit már lenyugodtam az eltelt két nap alatt, de még mindig nem kérdeztem meg őt, hogy ezt a döntését, és az ami e mögött van azt mire alapozta. Majd ma [talán]. Igazából ez az, ami izgat. Nem elég neki az, amit lát belőlem? ami rohadtul nem ezt mutatja, és nem mutatom egy másik oldalamat otthon, egyszerűen nem szeretek dumálni a szüleimmel, ami szerintem az én koromban nem a legnagyobb gáz, meg különben is. Lehet, hogy ez az oka a bizalom hiányának, de azért ilyen rágalmazásra nem adtam okot, az biztos. Meglássuk mi lesz belőle.

Egyik érintett azt mondta, hogy ebben talán a nővérem a hibás [faszság hibásokat keresgélni, maximum a mormogóknak jó, mint nekem, de akkor se leszek jobban tőle + nem is hiszem], mert túl jó, a korához képest semmit sem csinál, az anyukák kedvence, minden anya ilyet akar [az étkezési szokásaitól eltekintve] … nem hiszem igazán, de valamennyi igazság van benne

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.