Mindenki szokott utazni busszal (ha nem, akkor is utazott már valamilyennel életében vagy pedig kénytelenek leszünk a korlátlan fantáziánkra hagyatkozni...)

Szóval ki nem állhatom ha télen, vagy más nedves időben a buszok ablakain nem lehet kilátni. Borzasztóan idegesítő, mert így nem tudom, hogy jön-e mögöttünk olyan busz, amire át lehetne szállni és így gyorsabban elérni az úticélt. Utálom.

Azt hiszem, hogy így van néha az élettel is.

Elérkezik néha olyan idő, amikor nem látunk ki az életünk buszából, ami már teljesen bepiszkolódott, hogy átszálljunk egy sokkal megfelelőbb vonalra.

A látás képessége.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.