Nem is tudom, hogy mit írjak.

Az elmúlt napokban mindig felidéztem, hogy mi minden történt velem, ami érdekes lehet. De nem tudom, hogy milyen fogadó bizottságba ütköznek, ha kirobbannak elmém kapuján. Mert megfogalmazhatnám mindazon kritikákat, amik bennem kavarognak, de nem biztos, hogy előrébb haladna tőle a világ.

De mivel nem bírom ki, hogy el ne újságoljam, ezért inkább megteszem.

*

Felhívtam az egyik kórházat (elég drasztikusnak hangzik, nemde?), ahová félévente szoktam kontrollra járni, hogy időpontot kérjek. Mire a recepciós hölgy leapukázott engem. Mondom magamban, hogy még nekem lenne kellemetlen, ha kiábrándítanám csalóka tévképzetéből, így hát (szokásomhoz egyáltalán nem híven) hallgattam és úgy válaszoltam a kérdéseire, mint ahogy egy édesapához illik (legalábbis szerintem). Nyílván bele sem gondolt, hogy manapság egy korombeli gyermek magának is intézheti az ügyes-bajos dolgait, sőt mi több önnönmaga hívja fel azt a bizonyos intézményt.

*

Egyik napon, hazafelé mentemben a belváros egyik utcáján láttam, hogy a kis bokrokkal és lehullott falevelekkel körülvett fácska tövében az avarban kutakodott eleség után egy madárka. Egy ideig furán, félrefordított fejjel nézett rám, mivel megálltam a járdán és megfigyeltem, ahogy szisztematikusan végigkutatja a talajt gilisztafogás reményében, ami be is teljesedett egy kis idő után. Mikor tovább battyogtam megláttam, hogy a következő fácska tövében egy feketerigó végezte ugyanezt a műveletet (valószínűleg az első, jellegtelen tollazatú egyed a tojó volt, míg a második a hím lehetett /igazi feketerigó kinézete volt/). És amikor még tovább libbentem, akkor láttam, hogy a többi fácska tövében lévő levéltakaró is fel van túrva, szóval korrekt munkát végeztek.

*

Mostanság esett meg velem először, hogy fogadóórán voltam. Meglepő volt, és legalább annyira, mint maga a tanár és az az anyuka, aki megpróbált bemenni előttem bejutni, mit sem sejtve magasztos ott tartózkodásomról a kihalt folyosón (mintha teljesen szokványos dolog lenne, hogy valaki a diákok hiányától üresen kongó épületben egy padon ücsörög, pont azelőtt a tanterem előtt, ahol éppen fogadóóra van). Érdemes volt elmennem legalább azért a meglepett tekintetért, amit a tanárnő produkált, mikor közöltem vele, hogy az öcsém bátyja vagyok, akit ő magyarra és angol nyelvre (ESL) oktat. Most inkább nem untatok senkit azzal, hogy mit árult el a hölgy a kedves öcsémről, főképp azért nem mert marhára nem tartozik senkire. Amúgy oda is csak a kritikám miatt kerültem, mivel kifogásolni merészeltem az iskolai angol-oktatás színvonalát és hencegve mondtam, hogy szívesen bemennék egy fogadóórára, hogy elmondjam a tanárnak a véleményemet. Természetesen ez azon a napon, amikor az öcsém szólt, hogy lesz rá lehetőség, már korántsem tűnt olyan tökéletes ötletnek. Szerencsére minden gond nélkül túlestem rajta, mint ahogy a kispatak tovagördül egy bukó fölött.

*

Megfigyeltem, sőt mi több felismertem, hogy nem tudok normálisan kommunikálni nálam fiatalabb lányokkal. Ezzel szemben, ha nálam idősebbek, akkor minden gond nélkül eldumálok bármelyikjükkel, és ha találkozunk, akkor megvan puszi; ami nálam kényes terep, mivel nem mindig adok, akkor sem, ha általában szoktam neki adni. Ezzel mindössze annyi gond van, hogy a legtöbbjük kisfiúnak néz, ami valljuk be nem a legmegfelelőbb pozíció egy kapcsolatban. Kellemetlen. Persze sok minden kellemetlennel vagyok körülvéve nap mint nap, úgyhogy már megszokhattam, bár a megszokások még sosem segítettek ki senkit semmilyen szarból és nem tettek jobbá semmit az életben. A hozzászokás és a megszokás nem ugyanaz. A jó dolgokhoz hozzá lehet szokni, de a rosszakat csak megszokni lehet.

*

Amikor olvasok egy könyvet, akkor mindig szeretem azt a pillanatot, amikor a címben szereplő szó először megjelenik a szövegben. Olyan talányos sok minden addig a pontig, de legtöbbször utána is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.