Mint mindig, most sem tudom, hogy hol kezdjem. Majd kitalálom.

Valamikor az elmúlt hetek egyik csutkára kihúzatott napján este, amikor már tényleg sötét volt, jöttem hazafelé a buszon. Legelőre ültem [ahová a teheneknek kell], ahol az ülések előtt egy üveglap lapul. Jó kis visszapillantó tükör. Ezt ki is használtam. Mögöttem egy ifjú leányzó ült [sose tudom, hogy mit írjak helyette; a csaj olyan megalázó és nem is adja vissza a szépséget, ahogy a lány sem]. Szép volt, de nem annyira az én stílusomban. És akkor ugrott be, hogy az emberek igazi valója csak sötét háttér előtt [van egy ilyen könyv is Ian Bankstől, csak elképesztően nem erről szól] nyilvánul meg, mert amikor a sötét-kanyarban caplatott előre a busz igen meglepő sebességgel [ami olyannyira jellemző a kései járatokra], akkor tudtam igazándiból szemügyre venni őt; ellenben, amikor kivilágított szakaszon suhantunk, akkor szinte semmit nem láttam belőle. De így is csak a külsejét láttam. Meg hogy le volt törve, egy kicsit, de lehet, hogy csak fáradt volt.

*

Ma volt szaxofon vizsgám. Szerintem jól sikerült. Főleg a zongorakíséretes darab, egy Bach Siciliano. Először éreztem, hogy elragad a zene és valami olyat tudok átadni a hallgatóságnak [tanároknak], ami tényleg jó. Nekem nagyon bejött a mű. Talán mert tökéletesen illett a mostani hangulatvilágomhoz.

*

Most igazából azon filózom, hogy leírjam e vagy sem. Nem tudom. Találkozás. Legyen ennyi elég. És az ehhez tartozó bonyodalmak. Régiek és újak. Sértettség, fagyott levegő, ami néha felengedni látszott, de csak csalóka tréfa volt. Gondviselés.

*

Voltam egy gitáros misén. Jó volt. A szentmisén elhangzott prédikációból [van, akinél már itt a vég, itt akad ki a mutató, itt történik valami negatív] annyi maradt meg, hogy akinek problémái vannak egy közösségben; állandóan elégedetlen a vezetéssel, a tagokkal, annak nagy valószínűséggel saját magával is nehézségei vannak. Belső harmónia, ami belőlem hiányzik. Chaos. Ez van a matek házi füzetem elejére fekete alkoholos filccel felfirkantva. Logikus. Önmagam, mások, Isten [vagy valaki, akit annak hiszel] háromszög. Egy helyen gond, mindenhol gond. Dinamikus egyensúly[i állapot].

*

A lenti gép egy nagy szar [heap of junk]. De tényleg. És kiakaszt, felforr tőle az agyvizem. Nem elég, hogy lassú, lassan hozza be a netet [az az egyetlen dolog (szinte), amire használom], de még a szüleim beszólnak, hogy nevel. Ja, szenzitizáció [bocs, csak most nagyon benne vagyok a bioszban, mivel ma reggel írtam idegrendszer javítót, aminek ötösnek kell lennie, meg amúgy is ez az egyetlen tantárgy, aminek a füzetét előveszem néha, csak úgy, tanulás céljából, mert érdekel] minél lassabb és ez minél gyorsabban nyilvánul meg, annál idegesebb leszek. És hogy itt a fenti gépen nincs net, agybajt kapok. Nem tudok rendesen chatelni, netezni, mert ott liheg az egész pereputty a nyakamban. Utálom. Na jó, ezt nem gondoltam teljesen komolyan, igazából azokat a helyzeteket utálom.

Azt hiszem, hogy most zajlik a kamaszkorom, a lázadás. Mert eddig semmi ilyen kaliberű problémám nem volt. Kicsit megkésve, de törve nem.

*

Most még leírhatnám, hogy az osztályfőnökünk eltolta. Csíksomlyó helyett Veszprém. Valamit valamiért [szar helyen hihetetlen hülyeség hablatyolása, büntetendő]. És le is írom. Elképesztő. Mégis mit gondolt? Majd két nappal az indulás előtt milyen áron fog buszt és szállást kapni? Azt hitte, hogy majd szépen olcsón kiadják nekünk, mert ide és ide járunk; a frászt, annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek. A szervezés diadala. Nem baj, remélem ez is jó lesz [amúgy meg, most ahogy ezen sorokat írom, rájöttem hogy mérges vagyok rá emiatt az egész lehetetlenül ergya >éljen Babi néni (te jó ég! Hová keveredtem?!)< helyzet miatt, ami szerintem könnyedén elkerülhető lett volna.

*

Amikor könyveket olvasok, mindig jó érzéssel tölt el, amikor megjelennek a címnek a szavai, valamilyen teljesen más, általam nem is sejtett textualitásban.

*

A hisztiszünet nem viccből volt. Komolyan fontos nekem, hogy írjatok.  Voltak, akik reagáltak [Hg, Tintaszív], de voltak, akik nem; ja és nem akartam neveket mondani, meg lehet, hogy ők nem is ezen okokból kifolyólag alkottak valami szösszenetet, helyzetjelentést.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.