Amikor ideültem a géphez, tiszta ideg voltam. Megérkezett a kedvenc folyóiratom a postán és most akartam nekilátni, de a szavak összefolytak a szemem előtt és nem bírtam koncentrálni, mert állandóan eszembe jutott.

Érdekes dolog ez a blogolás. Amikor elkezdtem volt pár ötletem, amiket egyből le is írtam, de ezek a gondolatok mindennap ott motoszkáltak az agyamban, de nem mentem tovább, mert mindig ezekkel voltam elfoglalva. Aztán elérkezett az a pillanat, amikor el kezdtem ezt a blogot és ez leszívta a gondolataimat, mint egy Merengő. És ezek után tovább tudom gondolni a tetteimet, érzéseimet, gondolataimat. Ez olyan, mint amikor nem tudsz megoldani fejben egy példát, de amikor papírt veszel elő és használod is, akkor borzasztóan egyszerű az egész.

Valójában a szerelemről akartam még írni, mert úgy éreztem, hogy erről írnom kell.

Sokszor éreztem úgy, hogy nem tudtam eldönteni h most tényleg szerelmes vagyok, vagy pedig csak én akarom hogy ezt gondoljam, mert az cikis ha még valaki még nem volt az. És ilyenkor értetlenül állok az érzelmeim örvényeinek mély vakságában. Mondhattak előtte bármit a barátaim, megtettem pedig megmondták, csak hogy ilyenkor a megmondás nem sokat ér. És utólag persze látom a hibáimat, amikre külön felhívták a figyelmemet...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.