Rejtett karcolások
2009.12.07. 18:38
Ahogy ballagtam az utcán arra gondoltam nézelődve, hogy mekkora hasonlóság van aközött, akit szeretünk/akinek szeretnénk elnyerni a törődését, szeretetét és az autók között.
Ez első hallásra hatalmas hülyeségnek hihető, de mindjárt kifejtem hogy mégsem az.
Tehát az autók, ahogy jönnek velünk szembe a sötét úton és fel van kapcsolva a lámpájuk, akkor csak a két izzónak a fényét látjuk, de a járgányt mögötte nem: nem látjuk, hogy milyen a márkája, a színe, ki vezeti, hányan ülnek benne; csak azt látjuk hogy jön felénk, vagy mi megyünk feléje és vonz a fénye, szeretnénk mögé látni, de nem tudunk, mert elvakít.
Minderre csak akkor kerülhet sor, ha elfordul felőlünk és megmutatja az igazi valóját, az oldalát, ahol sebezhető. Előkerülnek a karcolódások, a lejárt zöldkártya, a vak hátsólámpa és még sok minden más, ami csak a feleszmélő pillogások után válik valósággá.
Ezért érdemes az autót oldalról megközelíteni, ha be akarunk szálni a vezető mellé és nem a szélvédőjén akarunk kikötni, mint egy roncs, ami csak arra jó hogy odébbrúgják.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Vámpírherceg 2009.12.11. 13:00:24
mintha a gondolataimat írtad volna le. :)