Ma tekertem egy jót, bár odafelé egy kis ellenszél volt. (De most nem ez a lényeg.)

Amikor odaértem, akikre vártam még nem érkeztek meg autóval, így a közeli park napos domboldalában a lépcsőre leültem. Nagyon szép volt. Közben zenét hallgattam. A bringám meg mögöttem volt, én meg előre néztem és vártam h azon a kis utcaszakaszon megjelenjék az a kocsi, amelyikre én vártam. Aztán észbekaptam és hátrafordultam, h még megvan-e a bicajom. Szerencsére megvolt, de bárki lenyúlhatta volna, mert a fülem be volt dugaszolva és én meg csak előrefelé meredtem.

Ekkor eszembe jutott, hogy milyen igaz h az igazán fontos dolgokra, amik a háttérben vannak nem figyelünk annyira, hanem mindig várunk valami olyasmire, ami nem biztos hogy be fog következni (esetemben a másik irányból jött az autó és a takarás miatt nem láttam). Aztán addig addig meredünk előre, míg lenyúlják a bringánkat... A bringánk lehet életünk szerelme, a leendő házastársunk, a várva-várt állásunk, akármi ami fontos számunkra ...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.