Múlt hétvégén voltam kirándulni néhány osztálytársammal. Amikor mentünk az erdőben, meg áthaladtunk egy városon tisztára olyan érzésem volt, mintha ősz lett volna, és ez az érzés még most is itt van bennem. Süt a nap, a fák kopaszon merednek mindenfelé, a száraz leveleket sodorja a szél. Érdekes. Néha a közelítő tél is becsekkol egy-két napra vagy, ahogy most, csak egy éjszakára.

[ezt kedden írtam, csak nem volt kedvem felrakni]

*

 Most pedig, ahogy a népi mondás tartja: Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget. Talán ténylegesen itt a tavasz. Én legalább kiélveztem. Ingben mentem zenekarra bicajjal. Ebből természetesen az új az ing, az ingujj. Eddig kellett a sál + kabát…

*

 Kedden meghosszabbítottam az olvasójegyemet, és tényleg a BKV- bérlet kontójára, szóval nem csak a számat járattam. És kivettem egy könyvet, amit eldugtam. [hördülés] én is utálom, ha egy könyv, ami papíron benn leledzik a könyvespolcok dzsungelében nem található meg, de kellet az a könyv, mert már nagyon vártam. Igazából kettő is volt [a kis hamis + még nagyobb felhördülés], csak az egyiket valaki észrevette ˙(valószínűleg egy kotnyeles könyvtáros (néni/hölgy)) és visszavitte a helyére. Biztos meglepődött, amikor egy történelmi krimit talált a kisgyermekek számár fenntartott mókás/bugyuta (az írók néha túl hülyének néztek engem, amikor ilyet olvastam, úgyhogy gyakran magasról tettem arra, hogy mi való nekem, ami lehet, hogy hiba volt, de sose szerettem, ha hülyének néznek, még akkor is, ha igazuk van.) könyvecskék között. Szívesen megnéztem volna az arckifejezését.

*

 Olvastam kommentet [különleges képesség], no, nem a sajátomat, mert általában olyasmit szoktam írni, amire nincs válasz. Kijelentő mód, semmi cifra. Elolvasod, megérted, elfelejted, megmosolygod, nem érzed át. Meg aztán most valahogy nincs bölcselkedő hangulatom, bár azért néha…

 Szóval nem hiszem, hogy szeretném [New!], ha valaki olyan olvasná a blogomat, aki rám ismert. Fura helyzet lenne, mert mindig úgy néznék rá, hogy tudja h mit írtam tegnap este a szobám fél-magányában és ezek után nem is biztos, hogy lemerném írni ugyanazon sorokat. Persze ismerős, és most elkezdhetném definiálgatni az ismerős fogalmát, meg a barátét és újra jönnének a kritériumok, amik nem vezetnének sehová. Legfeljebb olyasvalami derülne ki, amit eleddig is tudtam, maximum nem akarok a felszínre hozni, pedig lehet, hogy egy értékes nemesfémmel gazdagodnék. Veszélyesek az aranybányák, és főleg a gyémántbányák, alacsony az átlagéletkor és én már lehet, hogy afölött lennék már…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.