Akárhogy is halogattam, már nem ment tovább és olyan jó a zongoraszó a fülemben, hogy kedvem lett írni (már ha ez az).

 Kérdezhetnétek, hogy miért ez a cím (de ti nem kérdeztek semmit, de ez nem is baj és nem is elvárás; ez olyan egyoldalú megosztási forrás). Hát azért ez, mert mint egyszer már írtam nagy büszkén vettem egy cipőt, ami nagy rám. Egy számmal, pedig megaszonták, hogy nem kéne, de nekem kellett. Mármint az egómnak, hogy még sincs annyira kicsi lábam. A hiúság. Akárhányszor belenézek a tükörbe sosem jó valami. Hiúságok hiúsága.

*

 A lányok [éljenek a kirekesztő jelzők] miért beszélnek meg mindent, ha van, a nővérükkel (valamelyikkel)? Én speciel nem sok mindenkivel szoktam megbeszélni, hogy mi történt velem, sőt általában nem szoktam megbeszélni, csak leírom, ha nagyon aggaszt.

 Kíváncsi lennék, hogy ha a nővéremen kívül lenne még lánytesóm, akkor ők is megdumálnának-e együtt mindent. Nem tudom. Pedig annyira szerettem volna egy kishúgocskát, lehet h nem annyira jó ötlet, mint amennyire annak látszik, de akkor is. Lehet, hogy sokkal szelídebb lennék miatta, talán nem.

*

Ma hajnalban voltam napfelkeltét nézni a Hármashatár-hegyen, annak is a legtetején. Eredetileg el akartam tekerni, de annyira még sem voltam nagylegény és nem is volt oly jó idő. De így is gyönyörű volt. Az ég alján egy vékony csíkban nem voltak felhők és így láthattuk a vöröslő, pironkodó, ébredező Napot. És ekkor még látni lehetett a felhőkkel elfátyolozott Holdat is. Amúgy meg nagyon hideg volt, amire abból is lehetett következtetni, hogy a jobb lábam lábujjai – kívülről befelé – kezdtek szép lassan begörcsölni. Szóval fújt a szél eléggé.

*

Holnap (? Direkt megnéztem az órámat és lám: már ma az van) Húsvéthétfő van/lesz. Locsolkodás. Érdekes dolog. Egészen pici korom óta mindig voltam locsolkodni. Kezdetben a tesóimmal és édesapámmal együtt autóval, majd később biciklivel majd még később egyedül/barátokkal biciklin a plébániai családközösség leánytagjait locsoltuk végig és utána autóval a rokonokhoz (Bp. és agglomerációja (azt hiszem elég pontos voltam)) mentünk. De most valahogy nem érzek hozzá affinitást. Nem is készültem rá tisztességesen. Változnak az idők, de valószínűbb inkább hogy én öregszem (ez olyan tök jól hangzott).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.