Hát jó. Akkor a ballagásokról.

Mivel a pénteki napon több ballagáson voltam, szám szerint hármon, ezért azt hiszem, hogy [nagyrészt] megalapozott következtetéseket vonhatok le.

Az első [minden nagyképűségemet félretéve is], hogy a legjobb ballagás a mi sulinkban volt [a háromból, amin voltam; ha pedig a nagy átlagot kellene titulálnom, (akkor nem mondanék semmit, de ha mégis akkor néhány a mi sulinkhoz hasonlót mondanék)]. Ezt azért merem kijelenteni, mert nálunk tényleg mindenki énekelt [a többség egész jól + a folyosókon is]. Nekem ez fontos, mert az egyik helyen, ahol két külön teremben volt a ballagás ünnepséges-beszédes-díjátadós része, ott abban a teremben ahol én voltam [ami nem a főterem volt] ott az emberek nem énekelték tisztességesen sem a Himnuszt, sem a Szózatot. Persze lehet, hogy az embereknek nem volt kedvük egy kivetítő [élő adás…] felé fordított arccal énekelni, de én azért megtettem [fényezés, pipa]. Aztán a mi igazgatónk, akire emiatt nagyon büszke vagyok, minden évben előrukkol egy, számomra zseniális ballagási beszéddel. Ennek az a különlegessége, hogy mindig valamilyen őáltala megírt történetet/ komoly mondanivalóval rendelkező tanmesét mond el. [Amikor először hallottam, akkor az ünnepély után odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy ezt meg ki írta, mert nagyon tetszett. Erre azt mondta, hogy majd kiderül a következő évi évkönyvből. Persze korábban megtudtam, szégyenszemre, hogy ő maga írta az egészet.]. Most is így volt. Aztán a mi osztályunkból mondta az egyik diák a ballagók búcsúztató szövegét. Szerintem oltári vicces volt és egyáltalán nem volt sem unalmas, sem elcsépelt [talán az új téma tette (azt meg, hogy az egész osztálynak meg kellett írnia és abból válogatták össze a részeket, azt azért nincs képem leírni, mivel hiányzásom és ebből eredő hanyagságom miatt én nem írtam meg]. Meg azt is meg kell említenem, hogy nálunk külön volt egy ballagás, amin csak a diákok vettek részt [ezen adtuk mi a beszédet meg az embert és ez jó, mivel a poénokra lehet építeni nem úgy mint a másikon] meg egy amin a szülők és rokonok, meg a barátok. Szerintem ez jó ötlet és megvalósítás.

 Jó, elismerem, hogy voltak azért pozitívumok is [azért nem annyira sok]. Például az egyik [és egyben utolsó is] ballagás a sötétedés beállta [lehet h csak a sötét tud beállni és a sötétedés nem, nem tudom, de a ’ sötétedés ’ szó jobban tetszett]  után kezdődött csak. És így a ballagók, amikor kivonultak az udvarra, ahol az iskola remek adottságai közé tartozó domboldalba süllyesztett padokra ültek le, akkor a sorfalat álló diákok fáklyákkal tisztelegtek előttük. A műsor legvégén pedig egy lenyűgöző koreográfiájú műsort adtak elő, ami abból állt, hogy a repülőgépek fel-le szállását irányító [legalábbis a filmekben úgy mutatták, úgyhogy biztos úgy is van] szolgáló fogantyús lámpákhoz hasonlatos fényforrásokkal teljes sötétségben lejtették csodaszép táncukat.

 Az első helyen [aminek köszönhetően az első órám kivételével nem voltam tanórán (micsoda hülyeség, ballagás napján tanítás… bezzeg abban a suliban  >had örüljön a hg.: az Apiban< #ezt lehet h nem kellett volna#)] [jó ez a torlódás, mi?] felsorolták mind azokat, akik valamilyen tárgyban kiemelkedőt alkottak, vagy elismerésre méltó eredményt értek el. Ez nálunk, majd az évzárón lesz… Ugyanide, csak az egyensúly miatt, a kivetített mozgóképen lehetett látni, hogy ki mit csinál, hát mit ne mondjak elég fegyelmezetlenek voltak [én is biztos, hogy pofáztam volna életem utolsó tanítás/iskolában eltöltött napom vége felé]. Hja és mindenhová: azok a extravagáns lufik… pfff. Hello Kitty-s, ha nekem valaki ilyet vett volna biztos, hogy vagy kidurrantottam volna, vagy véletlenül elengedtem volna fel a légbe…

Amúgy idefűzve a saját gondolataimat [mér ez eddig mi volt?], tényleg érdekes dolog lehet ballagni. Csak egy rész az életükből ért véget, semmi több, a tanulásnak legalábbis a legtöbb/jobb esetben sem. Ezek után még jön az egyetem/valamilyen más féle képzés, ahol még bőven kell tanulniuk [csak azért ez az alak, mert a rohadt word kihúzta a tanulniok-ot]. Totális megilletődöttség, szerintem ez jellemezheti ezt az állapotot a legjobban. Mostani állapotomban, akármilyen furcsán hangzik is, nem szeretnék elballagni, s majd utána érettségizni [de az érettségi a (leg)kisebb baj]. A nagyobbik a biztonságérzet tovasuhanó árnya. Néha/mindig egyszerűbb, ha valaki megmondja, hogy mit kell(ene) csinálnod. És ennek nagyjából vége.

 Egyik ismerősöm, aki ott volt az egyik ballagáson, megkérdezte viccesen rámutatva a menő fekete nyakkendőmre, hogy mit gyászolok. Erre azt válaszoltam, hogy a ballagókra, akiknek ezután el kell hagyniuk a gimnázium nevű játszóteret és le kell érettségizniük, hogy egyáltalán felvegyék őket valahova [főleg, ha nem akárhová akarnak felvételizni]. És tényleg. Nem irigylem őket [na jó, egy egészen picit igen].

Szóval nem egyszerű az élet.

Hja, majd’ elfeledtem. Nekünk kellett feldíszítenünk az egyik osztály [a mi osztály-betűnknek megfelelőét] tantermét és tablóját is, ami miatt fél hétre kellett bemennünk [általában akörül szoktam elindulni otthonról]. Ez egy csodaszép öt órai kelést eredményezett, amibe még bele kellett hogy férjen a kertünk hátsó részében leledző orgonabokor [lila-fehér, ezt a színkombinációt örömest felhasználtuk a fradista osztályfőnök szíves bosszantására] erőteljes megnyirbálása is. De szerencsére beértem egy húsz perc késéssel, amikor az osztály hatvan százaléka még bent sem tartózkodott az iskola becses és omladozó épületében. Tehát emiatt szerencsére. De ennek ellenére sikeres volt a díszítési akció, és szerintem még esztétikus is lett.

[Ez annyira egy egész(en más, mint a többi dolog, amiről akarok írni), hogy külön posztot kezdek.]

[bazz, megint Times New Roman, de már az eredetiség kedvéért sem fogom megváltoztatni]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.