Mit tehetünk az érzelmeink ellen?

Semmit.

Csak az a kérdés, hogy utána mit teszünk. Mert a cselekedeteinket azt viszont tudjuk irányítani. (Mindig felmerül bennem a kérdés, hogy erről a témáról nyilatkozzak-e vagy sem. Hát így döntöttem: megírom, naná, úgyse bírtam volna sokáig.)

Az okokat keresgélni teljesen felesleges, mert nem fogjuk őket megérteni. Valaki vagy tetszik nekünk, vagy beléhabarodunk, vagy szerelmesek leszünk belé vagy nem. Na jó, ez azért nem ilyen egyszerű, mert lehet ettől függetlenül a barátunk vagy az ellenségünk is.

Igazából azért is írom ezt a bejegyzést, hogy összeszedegessem a gondolataimat erről a témakörről. Mert én úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy mindig kell valaki, aki éppen az aktuális. Kell valaki, aki után ácsingózhatok. És ha rájövök, hogy már van párja, vagy megmondja, hogy nem fog menni a dolog, akkor annyiban hagyom. Nem tudom ki hogy van ezzel, de lehet hogy ez így úgy hangzik, mintha feladnám. Lehet hogy az is. De így sokkal egyszerűbb. Néhány hétig szorongok, meg reszketek, meg vágyakozom, aztán ez a vége és puff.

Egyik barátom azt mondta rá, hogy szerencsés vagyok ebben. Hát ha ez szerencse...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.