Nos, megvan a tolltartóm, így azért egy fokkal jobb, mivel benne volt a töltőtollam is. Egy fokkal. Bárki, aki felhívott és nem tudta, hogy mi a szituáció, rögtön megkérdezte, hogy valami baj van?, mivel – úgy hiszem – kihallották a letargiát, az el nem fogadást [ most már annyira azért tudom értékelni, hogy nem történt semmi komolyabb bajom] a hangomból, a telefonon keresztül is. Gáz. Csak a legjobb barátaim nem tudják, hogy mi van velem. Szégyenletes, de mégis miért? Legegyszerűbb lenne azt mondani, hogy nnem tudom. De nem vagyok egyszerá eset. Talán azért, mert nem akarom, hogy aggódjanak és akkor rögtön idejöönnének. Azt meg nem szeretném. Mindenkinek megvannak a saját problémái. A magányos farkas-szituáció. Aztán meg én siránkozom, hogy nincsenek barátaim… That’s it. That’s life. Csakhogy a gyeplő hivatalosan az én kezemben van, max segítenek egyen a bakon mellettem. Hazudtam, hogy ne aggódjon. Még mindig nem tudom elfogadni teljseen, hogy idekerültem, mivel nem is emlékszem az ominózus esetre. Lehet, hogy föl kéne hívnom. Majd meglátjuk.

 És, hogy ne vegyük teljesen személyesre a felállást a mellettem ülő (szerintem feküdt) fazon inkább hazament, minthogy megoperálják, mivel az esztétikai végkimenetel nagyjából [lehet, hogy még nagyobb, és] negatívabb előjelű lett volna. Azért meg semmi értelme.

 Aztán az egyik betegnek itt van a kisfia. Tegnap is itt volt. Szép kisfiú. Középhosszú, sötét haja van [na szép, egyből a hajjal kezdek, tényleg mindenki magából indul ki, részben] és olyan apástípus, csöndes; bár lehet, hogy az idegen környezet teszi. A lényeg, hogy nagyon nézett és sikerült felébresztenie bennem egy kis mosolyt. Még a Rubik kockámat is elővettem neki. Nagyon élvezte, amit nagyon élveztem.

 Napközben még felhívtam a fogszabályzást [őőő, asszem ezt lehet, hogy nem kellett volna említenem], hogy az az időpont, amit adtak az nem megfelelő [igazából ergyát akartam írni, csak az nem túl adekvát], csak nem tudtam az eredeti időpontot és nem lett változtatás.

 Ma egész nap a Petőfi rádió harmadik szülinapja van, ami királyság. Királyság, mert itt heverek és egész nap hallgattam/om(hatom), amire a suliban egyáltalán nem lett volna lehetőségem. De hogy a nagy örömködés által kibillentett egyensúlyt egyenesbe hozzam íme: nem tudtam szavazni a kedven számomra, amivel nyerhettem volna egy speckó rádiókészüléket. Sebaj, vigasztal a tudat, hogy valakit megkértem, hogy vegye föl a mai napi zeneáradatot, meg magauk a király zenék (is).

 Pofátlanság megkérdezni valakitől, hogy szerelmes-e, ráadásul gy, hogy tudom a választ [igen] és nem belém. De azért megkérdeztem. Yessss. Valahol azt olvastam, hogy a férfiak szeretnek gonoszabbnak látszani, mint amennyire azok.

 Ja és rájöttem, hogy itt a nyár is. Bár erre csak utólag jöttem rá. Semmi nyárias nincsebben a kezdetben. De majd lesz, majd megtöltöm tartalommal, legalábbis remélem. Mit tesztl, ha tudod, hogy elutazol, de lőttte van időd, pár hét? Semmit, mert 1:2-höz arány nem túl bíztató (balfasz, aki számokkal szeret).

1. Quimby – Ajjajaj
2. Coldplay – Viva La Vida
3. Péterfy Bori – Hajolj bele a hajamba
4. Zagar feat. Underground Divas – Wings Of Love
5. Muse – Uprising
6. Csík Zenekar feat. Kiss Tibor – Most múlik pontosan
7. Vad Fruttik – Nekem senkim sincsen
8. Duffy – Mercy
9. 30Y – Bogozd ki
10. Balkan Fanatik – Ha te tudnád
11. Kaukázus – Szalai Éva
12. Erik Sumo Band – Disco In My Head
13. Gabriella Cilmi – Sweet About Me
14. Madcon – Beggin’
15. MR2 Szimfonik (Heaven Street Seven & MR Szimfonikusok) – Ez a szerelem

VI.01.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.